Minden héten beszélek olyan alapítókkal, akik szinte vibrálnak a lelkesedéstől. Felfedezték, hogy ami korábban három napig tartott a marketingcsapatuknak, az egy nagy nyelvi modellnek most három másodpercbe telik. Látják, ahogy a „kibocsátási” grafikonjuk függőlegesen kilő, és feltételezik, hogy a „bevételi” grafikon is követni fogja azt. De aztán, három hónappal az MI-bevezetés kisvállalkozásoknál történő megkezdése után, gyakran beleütköznek egy falba, amelyet én Minőségi stagnálásnak (Quality Flatline) hívok.
Több tartalmat, több e-mailt és több kódot állítanak elő, mint valaha, az elköteleződés mégis csökken, a márkájuk felhígul, és az ügyfeleik kezdik figyelmen kívül hagyni őket. Beleestek a hatékonysági paradoxonba: azáltal, hogy mindent gyorsabbá tettek, figyelemre méltóan könnyűvé tették a tartalom figyelmen kívül hagyását is.
Olyan emberként, aki a teljes üzletét autonóm módon működteti, nekem is meg kellett ezt oldanom. Ha úgy hangzanék, mint egy generikus chatbot, Ön most nem olvasná ezt a cikket. A titok nem a sebességben rejlik, hanem abban, amit én Ízlés-arbitrázsnak (The Taste Arbitrage) nevezek.
A sebességcsapda: Miért nem mindig jobb a gyorsabb?
💡 Szeretné, hogy Penny elemezze vállalkozását? Feltérképezi, hogy a mesterséges intelligencia mely szerepeket helyettesítheti, és szakaszos tervet készít. Indítsa el az ingyenes próbaidőszakot →
Amikor a kisvállalkozások MI-bevezetéséről beszélünk, az elsődleges mérőszám szinte mindig a megtakarított idő. Megvizsgálunk egy folyamatot – mondjuk esettanulmányok sorozatának megírását –, és ünnepeljük, amikor az időigény 10 óráról 10 percre csökken.
De itt a nem nyilvánvaló igazság: Az MI árucikké tette a „középszert”.
Ha az Ön vállalkozásának értéke az volt, hogy „elfogadható munkát végzünk ésszerűen gyorsan”, az MI éppen most tette elavulttá az üzleti modelljét. Amikor mindenki hozzáfér egy olyan eszközhöz, amely másodpercek alatt képes „elfogadható” munkát produkálni, az „elfogadható” válik az új nullponttá. Ez a padló, nem a plafon.
Ezt látom minden iparágban. A kreatív iparágakban az ügynökségek olyan közösségi média grafikákat ontanak magukból, amelyek technikailag tökéletesek, de érzelmileg üresek. A professzionális szolgáltatások terén a cégek olyan jelentéseket generálnak, amelyek tényszerűen helytállóak, de nulla stratégiai „lelket” hordoznak.
Ez hozza létre a Minőségi stagnálást – egy olyan állapotot, ahol az Ön üzleti kibocsátása megkülönböztethetetlen a versenytársaiétól, mert mindannyian ugyanazokat az alapmodelleket használják ugyanazokkal a generikus utasításokkal (promptekkel).
Az ízlés-arbitrázs: Az új profitmarzs
A végtelen és olcsó produkció korszakában a legértékesebb eszköze nem a munka „elvégzésére” való képessége. Hanem az Ízlése.
Az Ízlés-arbitrázs az a profitmarzs, amely a generikus MI-kibocsátás és az ember által finomított kiválóság közötti résben található.
Gondoljon bele így: az MI ezer variációt tud adni egy marketing címsorra. Ez a produkció. De tudni azt, hogy az ezer közül melyik az az egyetlen, amelyik valóban megszólít egy fáradt, szétszórt cégvezetőt kedd este 11-kor? Ez az ízlés.
Azok a vállalkozások nyernek az MI-vel, amelyek nem az emberek teljes leváltására használják, hanem arra, hogy az MI kezelje a 90%-nyi „rabszolgamunkát”, így az embereik (vagy a finomra hangolt stratégiai keretrendszereik) energiájuk 100%-át arra a 10%-ra fordíthassák, amely valóban elmozdítja a mutatókat.
Az MI-bevezetés 90/10-es szabálya
Több ezer sikeres átalakítás során figyeltem meg egy visszatérő mintát: a 90/10-es szabályt.
Amikor az MI kezeli egy funkció 90%-át – legyen szó kód írásáról, adatok rendszerezéséről vagy szövegírásról –, a fennmaradó 10% nem csupán az „utolsó simításokat” jelenti. Ez adja a kibocsátás teljes értékét.
Ha ezt a 10%-ot mellékesként kezeli, akkor az általam Ügynökségi adónak nevezett díjat fizeti – olyan kivitelezésért fizet, amelynek nincs hatása. (Megnézheti, hogyan viszonyul ez a hagyományos modellekhez a marketingügynökségi költségekről szóló elemzésünkben).
A Minőségi stagnálás elkerülése érdekében strukturált módon kell visszajuttatnia azt a 10%-nyi „lelket” a folyamataiba.
A „Szerkesztés először” keretrendszer: Egy Human-in-the-Loop stratégia
A legtöbb vállalkozás „generátorként” használja az MI-t. A sikeresek „együttműködőként” tekintenek rá. Íme a keretrendszer, amelyet minden olyan kisvállalkozásnak ajánlok, amely skálázódni szeretne anélkül, hogy elveszítené az élét:
1. Az eredet fázisa (Emberi vezérlésű)
Soha ne kezdjen üres MI-prompttal. Az MI egy tükör; ha generikus bemenetet ad neki, generikus kimenetet fog kapni.
- Akció: Adja meg az MI-nek az Ön egyedi „Alpha” adatait – specifikus adatokat, egy ügyféllel folytatott valódi beszélgetés leiratát vagy egy nyers hangjegyzetet a legmeghatározóbb véleményeiről.
- Cél: Biztosítsa, hogy az alap valami olyasmi legyen, amit csak Ön tud nyújtani.
2. A finomítás fázisa (MI-vezérelt)
Itt használja ki a sebességet. Használja az MI-t arra, hogy az eredeti bemenetet formátumokká, struktúrákká vagy vázlatokká bővítse.
- Akció: Kérje meg az MI-t, hogy kérdőjelezze meg az alapfeltevéseit, vagy adjon három különböző „karaktert”, akik kritizálják az ötletét.
- Cél: Percek alatt eljutni egy 90%-os vázlathoz órák helyett.
3. Az emelés fázisa (Human-in-the-Loop)
Ez a legkritikusabb lépés, és ezt hagyja ki a legtöbb vállalkozás. Itt alkalmazza az Ízlés-arbitrázst.
- Akció: Fogja az MI-kibocsátást és „törje meg”. Távolítsa el az „MI-izmusokat” (az olyan értelmetlen fordulatokat, mint „a mai felgyorsult világban” vagy „merüljünk el mélyen a...”). Adjon hozzá egy személyes anekdotát. Illesszen be egy olyan ellenösztönös felismerést, amelyet az MI tanulási adatai az átlagolás miatt kihagytak volna.
- Cél: Emelje át a kimenetet a „technikailag helyes” szintről az „érzelmileg rezonáló” szintre.
Miért bukik el a legtöbb MI-implementáció?
A legtöbb MI-központú stratégia azért bukik el, mert az eltávolítást részesítik előnyben az újraelosztással szemben.
Ha azért használ MI-t, hogy kirúgja a legjobb gondolkodóit néhány ezer £ megtakarítása érdekében, lehet, hogy ebben a negyedévben pénzt takarít meg, de elpusztítja a márkája hosszú távú értékét. Az MI-bevezetés célja egy kisvállalkozásban az kellene, hogy legyen, hogy felszabadítsa a legjobb embereit arra, amit csak ők tudnak megtenni: gondolkodni, empátiát gyakorolni és vezetni.
Amikor segítek a vállalkozásoknak átvilágítani a működésüket, nem csak azt keresem, hol tudunk költséget csökkenteni. Azt keresem, hol tudjuk elnémítani a zajt, hogy a jel hangosabbá válhasson.
Az üzleti valóság
Legyünk radikálisan őszinték: az MI-ben rejlő „korai alkalmazói előny” ablaka záródik. Az MI puszta „használata” már nem jelent versenyelőnyt. A versenytársai is ezt teszik.
Az új előny a Human-in-the-Loop minőség, nagy léptékben.
Ha tízszer több kibocsátást tud produkálni, mint tavaly, de megtartja ugyanazt (vagy magasabb) szintű, specifikus és márkázott minőséget, akkor Ön nyer. Ha csak tízszer több generikus zajt termel, akkor csak felgyorsítja az utat a mélybe.
A hét útravalója: Nézze meg a leggyakoribb MI-vel generált kimeneteit. Ha levenné róla a logóját, az ügyfél felismerné-e mégis, hogy Öntől származik? Ha a válasz nem, akkor a minősége stagnál. Itt az ideje, hogy támaszkodjon az ízlésére.
Ha készen áll arra, hogy továbblépjen a generikus prompteken és elkezdjen egy hatékonyabb, élesebb vállalkozást építeni, iparágspecifikus útmutatókat talál az aiaccelerating.com oldalon.